TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

2005. július 01.

TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

Baracs község Fejér megye DK-i szögletében a Duna jobb partján terül el. Földrajzilag a Mezőföld része. Mai állapotának jellemzői a hosszirányú eróziós völgyek, hordalékkúpok sora, nagykiterjedésű löszplatók, valamint a Duna vonalát követő magas –helyenként 20- 40 m-es magasságot elérő- szakadó, erodáló löszpartok. Éghajlata száraz, kontinentális. Átlagosnál melegebb nyarak (21-22C), magas évi napsütéses órák száma (2000-2200 óra) és kevés csapadék (500-560 mm/év) jellemzi éghajlatát. A löszös alapú talaj kiváló lehetőséget nyújt a mezőgazdálkodás számára. A helyenként felszínre kerülő homokos területeken szőlőtermesztés folyik.
Baracs község területén több ezer éve megjelent és folyamatosan élt a különböző történeti korszakok embere. Hasonlóságok alapján nem zárható ki, hogy már az őskőkor embere vándorló vadászként megjelent e tájon. A község nagy kiterjedésű határából szórványleletként néhány kisméretű árszerű kőeszköz valamint éles pengéjű bőrkaparó kő került elő. A csiszolt kőkor is hagyott emléket, vágásra alkalmas kőpengéket és csiszolt kőbalta leleteket ismerünk e korszakból. A rézkor emberének nyomát ez idáig nem sikerült bizonyítani térségünkben. Az első és mindjárt jelentős településnyom a bronzkor évszázadaihoz köthető. A régebben a község területéhez tartozó Gyula-hegyen, mely a Duna menti magas löszparton terül el, hatalmas kiterjedésű Bronzkori földvár található. Mai nevén Bottyán- sánc. A régészeti feltárások megállapították, hogy e bronzkori magaslati település a kora-közép és késő bronzkor folyamán végig lakott volt. Nagy mennyiségű és értékes leletanyag került napfényre. Kerámia és csont, különféle bronzeszközök, cölöpházak nyomai, földművelő eszközök. I.e. 500 táján megjelentek a Kárpát- medencében, így a Duna medencében is a kelták. Térségünkben az eraviscus törzs lakott. Általuk kedvelt személynév lett a későbbi római kori település neve. Adnamatus, Adnama, Annamatus lehetett ez a név, melyből a római Annamatia, a katonai tábor és polgári település neve a mai napig fennmaradt.
Baracs területe a Dunántúlt i.e. 9-ben Pannonia néven provinciává szerveződő Római Birodalom része lett. Az I-V. század település előzményünk életében igen jelentős korszak. A határvédő limes rendszer kiépülése folyamán az I. század végén palánktábor létesült. E korai erődöt a II. század 20-30-as éveitől kőből épült katonai erőd váltja fel, mely az Intercisa (Dunaújváros) és Lussonium (Dunakömlőd) közötti Duna-szakasz védelmét látta el. A római kori Tabula Itinerária c. térképen fennmaradt Annamatia helyőrségének neve, mely az erőd rendkívüli fontosságát bizonyítja. A tábor gyalogosegység állomáshelye volt. A védelmet különféle katonai alakulatok látták el. Valószínűsíthető, hogy az I. század végén a cohors VIII. Breucorum, a II. század 10-20-as éveitől a cohors I. Tracum Germanica, a IV. század elejétől az equitus Dalmatae állomásozik a helyőrségben. Ezek az 500 fős gyalogos egységek kiegészültek még 120 fős mozgékony lovascsapatokkal.
A katonaság valójában többféle feladatot látott el. A határőrizet mellett a belső biztonság fenntartása, útépítés és karbantartás. Folyók- tavak szabályozási munkálatai is a tevékenységükhöz tartozott.
Az 1800-as évektől a régészet figyelmét magára vonta a még mellmagassági álló erődrom és a földmunkák során előkerülő nagyszámú egyéb lelet. Ismert tudósok látogatták meg a helyszínt, folytattak gyűjtőmunkát és cikkeket, beszámolókat írtak a múltról illetve az akkori állapotokról. Fényes Elek, Pesty Frigyes, Bendeffy László- a régebbi tudósok közül, Fitz Jenő, Visy Zsolt, Bóna István a közelmúlt és a jelen nagyszerű római kori tudósai elemezték, méltatták Annamatia jelentőségét. Napjainkban az erőd régészeti feltárása folyik dr. Kovács Péter régész vezetésével. A községházán kicsiny tárlóban gyönyörűséges bemutató látható az eddigi eredményekről.
Róma hatalmát a keleti nomádok Ny-i irányú vándorlásai megdöntik. A hunok, gepidák, langobárdok a keleti gótok, mind-mind egy tőrdöféssel járulnak a bukáshoz, felbomláshoz. Ezek a steppei népek jelentős régészeti emléket nem hagytak maguk után. Ám az 500-as évek derekán feltűnt és 250 évig az egész Kárpát- medencét uraló avarok nyoma községünk határában több helyen is megfogható. Terepbejárások bizonyítják legalább négy avar település nyomát e tájon. A magyar törzsszövetség 896-os honfoglalása pontot tesz a Duna-vidék váltakozó érdekszféra jellegére. A letelepülő magyarság a falu határában is fellelhetjük. Az apátszállási falurészen több éve folyó feltárások Árpád-kori leleteket (templom-rom, sírok, házhely nyomok) hoztak felszínre.
Baracs neve is ezen időben kerül írásos formában lejegyzésre. IV: (Kun) László király 1281-es adománylevele Jakab királyi szolgának adja a baracsi szőlőhegyet. A későbbi évszázadok folyamán kevésszer említik a községet. Annak ellenére, hogy itt halad el az őskor óta jelentős és a mai napig használt Duna menti főútvonal. Ezen az úton vonult a mohácsi csatatérre gyászos emlékű fiatal királyunk II. Lajos. Ugyanitt vonult Budára 4 ízben Nagy Szulejmán is. A török kiűzésének egyik fő felvonulási útja is a Buda- Eszék közötti főút. A XVII-XVIII. század folyamán a falu a Pakosi-Paksy család tulajdona. A későbbiekben leányági örökösödés jogán közbirtokossági formában több család osztozik a kiterjedt földbirtokon. A legismertebbek a Monbach, a Daróczy, a Rosty, községünkben a Szitányi, a Kornis, a Szluha és a Forster családok.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei közül kiemelkedik a Kornis család. Több tagja vesz részt a harcokban magas beosztásokat betöltve. Közülük a legismertebb Kornis Károly tüzér főhadnagy. Sírja a templomosi falurész temetőjében található.
A XX. század első felében az addigi majorsági, pusztai rendszer rendezett, központosított faluvá fejlődik (földosztás, betelepítés). Az első és második világháború a lakosság lélekszámához képest hatalmas vérveszteséget okoz. Szinte nincs olyan család a faluban, aki ne gyászolná a Galíciában, vagy az Olasz fronton illetve a Don- kanyarban elesett szeretteit.
1945 után a falu a magyar falvak szokásos útját járja. Tsz-ek alakulnak, a lakosság nagy része a közeli Dunapentele- Sztálinvárosi vasmű és a város munkása lesz.
Baracs község az elmúlt évtizedek folyamán szépen fejlődött, komoly eredményeket ért el, a falusi élet minősége javult. Teljes körű a villamoshálózat és a vezetékes vízellátás. Igény szerint teljes a telefonhálózat, kábel tv rendszer. A legfontosabb utak aszfaltozottak. A csatornázás az anyagi lehetőségek szerint folyamatosan valósul meg. Több kis- közepes vállalkozás jelent bevételt a falunak illetve biztosít munkahelyet az itt lakóknak. Ezek közül kiemelkedik az Európa szerte ismert Behán Acélszerkezeti Kft.
A Duna part, mint üdülő és vizisport központ nagy lehetőségeket rejt magában. Országos hírű a 6-os Főút melletti Halászcsárda, mely köze 300 éves múltra tekint vissza.
A falu határában épül az új Duna-híd és a rá csatlakozó M6- M8 autópályák csomópontja, illetve itt vezet el mindkét autópálya nyomvonala. Füves sportrepülőtér található a 6-os főút mellett.
Jelen lehetőségeink kihasználása egyformán célja a község önkormányzatának és a lakosságnak. A fejlődés és a gazdasági- kulturális haladás szívügye az ANNAMATIA Templomosért Alapítványnak.